A választások éjszakáján a közeli parkban sétálva tudatosult bennem az eredményeket látva, hogy történelmet írtunk. A 78,99 százalékos részvételi arány egy társadalmi megmozdulás lenyomata volt. A magyarországi lakcímmel rendelkezők körében ez a szám majdnem elérte a 80 százalékot, ami egyértelmű üzenet számomra: az apátia korszaka véget ért. A Magyar Péter vezette TISZA Párt 141 mandátumot szerzett, ezzel pedig egy olyan kétharmados, alkotmányozó többséghez jutott, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa ilyen formában.
Leginkább az döbbentett meg, ahogyan a térkép átszíneződött. A 106 egyéni választókerületből 96-ot elvitt a TISZA. A Fidesz elveszítette az összes budapesti kerületet, a megyeszékhelyeket és a jelentősebb városokat. A közvetlen barátaimmal sokat vitáztunk arról, hogy a külképviseleti és átjelentkezős szavazatok mennyit nyomnak majd a latban. Nos, kiderült, hogy rengeteget. Olyan körzetek sorsa dőlt el ezeken a voksokon, mint Dombóvár, Paks vagy Nyírbátor. Ebben a külképviseleti hajrában egyébként a Millenna szerkesztőségével mi is vastagon benne voltunk. Szinte mindenhova sajtómegfigyelőket delegáltunk. Kaptunk is érte gyorsan egy választási bizottsági büntetést, de nem hagytuk annyiban, egészen az Alkotmánybíróságig vittük az ügyet. A végső döntés minket igazolt, hivatalosan is kimondták, hogy teljesen jogos volt a jelenlétünk. A politikai térkép mindenesetre teljesen átalakult. A parlamentbe mindössze 3 erő jutott be: a TISZA, a Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk Mozgalom. A Demokratikus Koalíció és a Kétfarkú Kutya Párt kiesett. Ez nem egy sima kormányváltás volt, hanem egy teljes generációs és elitcsere.
Május 9-én az Országgyűlés 140 igen szavazattal miniszterelnökké választotta Magyar Pétert, és ezzel megkezdődött az az első száz nap, ami még engem is meglepett a tempójával. A nyári szünetet a törvényhozásban eltörölték, a kormány azonnal nekilátott a munkának. A szakértői bázison nyugvó kabinetben olyan nevek bukkantak fel, mint Ruff Bálint a Miniszterelnökség élén, Kármán András a pénzügyeknél, Vitézy Dávid a közlekedésnél és beruházásoknál, valamint Kapitány István a gazdasági tárcánál. Külön szeretném kiemelni Gajdos László szerepét is, hiszen végre van Élő Környezetért Felelős Minisztériumunk is.
De nézzük meg részletesen, mi is történt ebben a 100 napban.
Tisztítótűz a gyakorlatban
A TISZA-kormány hatalomra kerülésének legfontosabb ígérete az volt, hogy lebontják az előző 16 évben kiépített strukturális fékeket. Ezt a folyamatot a „Tisztítótűz művelet” néven futtatták, ami kommunikációs szempontból egy zseniális keretezés volt:
egyszerre utal a megtisztulásra és a radikális, pusztító, de mégis új életet teremtő tiszta erőre.
Az intézményi reformok alapját az Alaptörvény 16. és 17. módosítása adta. A 16. módosítás azonnal célkeresztbe vette a Közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat, a hírhedt KEKVA-rendszert. Kimondták, hogy az egyetemekbe, kutatóintézetekbe és gazdasági társaságokba kiszervezett vagyon ismét nemzeti vagyonnak minősül. Ez a lépés nemcsak a hazai egyetemi autonómia szempontjából volt kritikus, de valójában ez volt a mesterkulcs az Európai Bizottságnál az uniós pénzcsapok megnyitásához is.
A 17. módosítás volt az igazi „tisztítótűz”.
A törvény egyszerűen kimondta a hivatalban lévő köztársasági elnök, Sulyok Tamás megbízatásának azonnali hatályú megszűnését. Az indoklás szerint Sulyok egy olyan politikai erőtér terméke volt, amely elveszítette a demokratikus legitimációját a választásokon. Bár Sulyok az Alkotmánybírósághoz és a Velencei Bizottsághoz is fordult, a módosítás hatályba lépett, és július 20-án Forsthoffer Ágnes házelnök vette át az ideiglenes államfői jogköröket.
De a politikai takarítás itt nem állt meg.
A beágyazódás megakadályozása érdekében 12 évben maximálták az országgyűlési képviselői mandátumok idejét. Az alkotmánybírák esetében 70 éves felső korhatárt vezettek be, a bírói függetlenség erősítése érdekében pedig kiterjesztették a bírói önigazgatást. A jövőben a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökeinek kiválasztásában a bíráknak lesz döntő szava, sőt, kétharmados többséggel vissza is hívhatják a vezetőiket.
Baka András és a szimbolikus igazságtétel
Sulyok eltávolítása után a legnagyobb kérdés az volt, ki veszi át a Sándor-palota kulcsait. A hazai sajtó azonnal elkezdte az elnöki castingot. Felmerült Polgár Judit neve is, de a nemzetközi sakknagymester diplomatikusan visszautasította a felkérést, ami nem volt feltétlen botrányoktól mentes. Végül a TISZA-frakció választása Dr. Baka Andrásra, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökére esett.
Baka András jelölése felért egy telitalálattal. Ő volt az az ember, akit a Fidesz-kormány 2012-ben a nemzetközi bíróságok szerint is jogellenes módon távolított el a Legfelsőbb Bíróság éléről. Az ő személye egy élő mementója volt az elmúlt időszak visszaéléseinek, a megválasztása pedig a jogállamiság helyreállításának szimbólumává vált. Bár a Fidesz-KDNP frakciói bojkottálták a szavazást, és Bóka János frakcióvezető illegitimnek nevezte az új államfőt, ez a reakció egyáltalán nem ért váratlanul. Erről a friss ellenzéki térfélről érkező politikai hisztériáról már írtam is nektek egy korábbi cikkemben, amit érdemes fellapozni a teljes kép megértéséhez. A nemzetközi reakciók mindeközben magukért beszéltek. Szlovákia, Románia és Ukrajna vezetői is azonnal gratuláltak a hivatalba lépéséhez.
Baka beiktatási beszéde is egyértelművé tette az új irányt. Kiemelte, hogy az ország egy generációnyi időt vesztegetett el a megosztottság miatt. Kijelentette, hogy nem építhetjük az új Magyarországot bosszúra. Bár támogatja a múlt feltárását, de a bűnösség megállapítása kizárólag a független bíróságok feladata. Ezzel párhuzamosan a kormány bejelentette, hogy 2026 őszétől egy teljesen új, társadalmi vitán alapuló alkotmányozási folyamat indul, amelyet népszavazás fog megerősíteni.
A 60 ezer milliárdos kérdés
A TISZA-kormány nem csak a levegőbe beszél az elszámoltatásról. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal, röviden NVVH felállítása az egyik legfontosabb lépés volt ezen a téren. A kormányzati becslések szerint mintegy 60 ezer milliárd forintnyi közvagyon került jogellenesen magánkézbe. A hivatal munkatársai, köztük elit ügyészek és pénzügyőrök, 24 órás rendőri védelmet kapnak, ami jól mutatja a feladat súlyát és a hálózatok veszélyességét. Bár a gazdasági elemzők figyelmeztetnek, hogy ez a 60 ezer milliárd inkább egy eszmei felső korlát, és a nemzetközi magántőkealapok miatt a pénz behajtása iszonyatosan nehéz lesz, a nemzetközi piacok már a hivatal puszta felállítását is pozitívan értékelték.
A bizalom megteremtése érdekében Magyarország az első adandó alkalommal csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Ez is azon egyértelmű lépések között volt, ami nélkülözhetetlen volt a befagyasztott uniós pénzek feloldásához. Itt fontos megemlíteni, hogy rengetegen kampányoltak már ezzel a múltban is, de eddig senki sem lépte meg. A hazai igazságszolgáltatás terén pedig a legnagyobb visszhangot Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész lemondása váltotta ki. A folyamatos kormányzati nyomás és az ügyészségen belüli belső botrányok hatására Nagy bedobta a törölközőt, arra hivatkozva, hogy a vádhatóság nem válhat napi politikai küzdelmek színterévé.
A transzparencia jegyében a kabinet elrendelte az állambiztonsági akták felülvizsgálatát és széleskörű nyilvánosságra hozatalát 2026 október 22-ig. Felülvizsgálják a 2010 és 2026 közötti titkosított kormányülések dokumentumait, és átfogó vizsgálatot indítottak a Novák Katalin-féle bicskei kegyelmi botrány tisztázására is. Ezek a lépések egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy a társadalom végre tisztán lásson. Képviselői szinten pedig drasztikusan csökkentették a pártok és a politikusok költségtérítését, ezzel is a takarékosságot demonstrálva a választóknak.
A kassza tényleg üres
Amikor Kármán András átvette a Pénzügyminisztériumot, a csontvázak azonnal elkezdtek dőlni a szekrényből. Hamar kiderült, hogy a leköszönő adminisztráció által kifelé kommunikált 3,7 százalékos hiánycél egy jól megkomponált fikció volt. A valós deficit megközelítette a 8,3 százalékot, ami a rendszerváltás óta az egyik legsúlyosabb hiányt jelentette a hazai gazdaságban.
A válasz a kézifék azonnali behúzása volt. Kármán András miniszteri vétójogot kapott minden 250 millió forint feletti állami kötelezettségvállalásra és a 100 millió forint feletti beszerzésekre. A túlfizetett állami vállalatvezetők fizetését drasztikusan megvágták a transzparencia nevében. A leglátványosabb lépések azonban a betonba öntött gigaberuházások leállításai voltak. Vitézy Dávid azonnali hatállyal felmondta az M6-os autópálya Érd és Dunaújváros közötti szakaszának üzemeltetési koncesszióját, amelyet az MKIF Zrt. 149 milliárd forintért vállalt el. A számítások szerint az állam ezt 51 milliárdból is meg tudja oldani saját zsebből, így egyetlen tollvonással 100 milliárd forintot spóroltak az adófizetőknek. Izgalmas volt figyelni a folytatást, hiszen ahogy az várható volt Mészáros Lőrincék azonnal reagáltak a bejelentésre és próbálták védeni a szerződésüket a sajtóban. Kármán András azonban nem hagyott teret a politikai adok-kapoknak és azonnal az asztalra tette a minisztériumi számításokat, ezzel rövidre zárva a vitát. Hasonló sorsra jutott a zuglói irodakomplexum is. A kormány egyszerűen visszalépett a vásárlástól és perre menve visszaköveteli a már kifizetett több mint 300 milliárd forintos előleget a kivitelezőktől.
Ezek az intézkedések végül meghozták a várt eredményt, de a legfontosabb mentőöv a brüsszeli alku volt. A korrupcióellenes intézkedések hatására az Európai Bizottság felszabadított 16,4 milliárd eurónyi, azaz mintegy 6 ezer milliárd forintnyi forrást. Ez a pénz azonnal megállította a forint zuhanását a devizapiacokon. A költségvetés 22 év után először, zsinórban 3 hónapon keresztül többletet produkált a könyvelésben. Bár Kármán András jogosan hűti a kedélyeket, mondván, hogy a többlet egy része csak az év végére tolt kiadásoknak köszönhető, a gazdasági irányváltás egyértelmű.
Az adópolitika terén is markáns változások indultak. Kapitány István célja a racionális és igazságos közteherviselés megteremtése. Napirenden van az 1 milliárd forint feletti vagyonok megadóztatása és az alacsony jövedelműek terheinek csökkentése a bérskálán. Első azonnali és érezhető lépésként szeptember 1-től eltörölték a vényköteles gyógyszerek áfáját, ami véleményem szerint szimbolikus segítség a betegeknek. Szintén bevezették az új Szocho-mentességi kereteket a munkáltatói étkeztetés fellendítése kapcsán is.
Viszlát vendégmunkások
Mély társadalmi feszültség alakult ki, amit az előző kormány által erőltetett akkumulátoripari terjeszkedés okozott vidéken. A TISZA-kormány ezen a kényes területen is egy teljes hátraarcot hajtott végre. Június 6. hatállyal azonnal módosították a vendégmunkások foglalkoztatási szabályait a megfelelő kormányrendelettel.
A jogalkotók egy fantasztikus trükköt vetettek be. Nem magát a törvényt törölték el a parlamentben, hanem egy rendelettel egyszerűen kiürítették a harmadik országok listáját ahonnan érkezhettek volna az új munkások. Ezzel gyakorlatilag elzárták az adminisztratív csapot a tömeges Unión kívüli munkaerő beáramlása előtt. A már kiadott engedélyek persze a jogbiztonság miatt érvényben maradtak, így elkerülték a multiknál az azonnali gazdasági összeomlást, de masszív gátat szabtak a jövőre nézve.
Ezzel párhuzamosan szigorították a környezetszennyező iparágak szabályozását is. A vonatkozó kormányhatározat megvonta a gazdasági miniszter egyedi kijelölési jogkörét az akkumulátorgyárak helyszínének meghatározására. Végre visszaadták a döntés és a vétó jogát a helyi önkormányzatoknak és a lakosságnak, hogy ők döntsenek a saját vízbázisuk sorsáról. A kormány asztalra tett egy új tervet is, amely kimondja, hogy a környezetvédelmi szabályok terén mostantól egyenrangú minden fél. Pontosan ugyanazok a szigorú előírások és kötelezettségek vonatkoznak a gigantikus multikra, mint bármelyik hazai vállalkozásra. Nincs többé kiskapu, kivételezés, vagy politikai hátszéllel elintézett egyedi engedélyezés. Ugyancsak kiemelt jelentőségű döntés volt a szeptember végéig elrendelt fakitermelési moratórium a védett állami és Natura 2000 erdőkben a hazai biodiverzitás megóvása érdekében. Mondjuk elképzelni nem tudom, hogy egy védett erdő kapcsán miért kell ideiglenes döntést hozni. Védett és pont. Létrehoznak egy teljesen önálló és független Környezetvédelmi Főhatóságot is, ami biztosítja, hogy a környezeti érdekeket többé senki ne rendelhesse alá az ipari profitnak. Továbbá egy elkülönített, 3 milliárd forintos azbesztmentesítési alapot is felállítottak a szennyezéssel érintett területek megtisztítására.
Wekerle Sándor Program, Diákváros, Rákosrendező
Egekbe lőtt árak, megfizethetetlen kauciók. Az előző kormány a CSOK-kal és az Otthon Starttal gyakorlatilag csak olajat öntött a tűzre, ami a lakáskínálat szűkössége miatt soha nem látott magasságokba repítette a négyzetméterárakat.
Vitézy Dávidék stratégiája ezzel szemben egy 180 fokos fordulat. Elindították a Wekerle Sándor Lakásépítési Programot, ami kifejezetten a megfizethető bérlakások és kollégiumi férőhelyek építésére fókuszál az országban. Az uniós forrásokból 550 millió eurót, azaz durván 230 milliárd forintot biztosítanak a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül a piacnak. A fejlesztőknek pedig cserébe garantálniuk kell, hogy az ingatlanok egy meghatározott részét megfizethető áron adják bérbe a fiataloknak. Emellett újra napirendre került a régóta várt Diákváros felépítése és Rákosrendező teljes rehabilitációja is a fővárosban. Közben az Otthon Start program kiemelt beruházási státuszát felfüggesztették, így a befektetési célú lakásvásárlásokat igyekeznek kiszűrni a rendszerből.
A magyar vasút második aranykora
Ha már Vitézy Dávidnál tartunk, muszáj beszélnünk a közlekedéspolitikai fordulatról is. A Wekerle Sándor Program mellett a másik gigantikus dobás egyértelműen a Baross Gábor Vasútfejlesztési Terv bejelentése volt. Ekkor volt az ominózus „fideszes láma” esete is, aki leköpte Magyar Pétert a Nyugati pályaudvaron. A terv egészen elképesztő dimenziókat nyit meg, hiszen a következő 10-15 évben 3550 milliárd forintból újítják meg a hazai kötöttpályás közlekedést.
A finanszírozás alapját az Európai Uniótól forrásai jelentik, kiemelten az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program keretei. Több mint 2000 milliárd forintnyi fejlesztés indulhat el, gyakorlatilag azonnal. A cél hogy felszámolják az évtizedes lemaradást, ami miatt a nemzeti vasúttársaság eddig sokszor a megbízhatatlanság szinonimája volt. Lecserélik a régi elavult kocsikat, új InterCity és HÉV szerelvények érkeznek, valamint villamosítják a fontosabb agglomerációs vonalakat. Emellett soha nem látott mértékű pályafelújítások kezdődnek, hogy a fővonalakon valóban gyorsan és kiszámíthatóan lehessen utazni. Vitézy Dávid stratégiája világos, a vasutat újra a legvonzóbb közlekedési alternatívává kell tenni és ezzel az ország gazdasági vérkeringését is teljesen új alapokra helyezik.
Klíma és krízis
A kormányváltás után mintha a természet is próbára tette volna az új vezetést. Európa egyik legsúlyosabb és leghosszabb hőhulláma csapott le ránk. A Duna vízállása a csapadékhiány miatt Paksnál kritikus szintre, mínusz 124 centiméterre süllyedt. Ha a szint eléri a mínusz 134 centimétert, az atomerőmű blokkjait a biztonsági protokoll szerint le kell állítani, ami instabil áramellátást és gazdasági káoszt okozott volna.
Az elmúlt hetek eseményei a hollywoodi katasztrófafilmeket idézték. A nyár folyamán két brutális hőkupola is lecsapott az országra. A második hullámnál már odáig fajult a helyzet, hogy fizikailag korlátozni kellett a Paksi Atomerőmű működését. Bár az extrém forróság mostanra szerencsére mérséklődött, de a helyébe lépett egy elhúzódó történelmi aszály. Jelenleg pontosan emiatt a drasztikus csapadékhiány miatt kell beavatkozni Paksnál. A Magyar Honvédség helikopterei két és fél tonnás betonelemeket dobnak a Dunába hogy a víz áramlásának lassításával egy ideiglenes fenékküszöböt építsenek. Két bárkát is süllyesztettek a folyómederbe, és a vízügyi szakemberek megnyitották a soroksári zsilipet, hogy másodpercenként 20 köbméter extra víztömeget pumpáljanak a főágba. Magyar Péter azonnali energiakorlátozást rendelt el a nagyipari fogyasztóknak, a lakosságnak pedig megtiltották az autómosást és a medencefeltöltést a Duna menti régiókban. A katonai szintű kríziskezelés működni látszik, de rámutatott a magyar energetikai rendszer végletes sebezhetőségére. Az egészségügyben Hegedűs Zsolt miniszter is lépett, és azonnali klímaauditot rendelt el a kórházak, valamint a rendelők nyári működőképességének felmérésére.
Segítségnyújtás a rászorulóknak és a központosítás leépítése
Augusztusban egy egyszeri, 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást utalnak ki a rászoruló családoknak, ami 400 ezer magyar gyermeket is érinthet.
Az oktatásban a Lannert Judit vezette minisztérium végre meglépte azt, amit a szakmai szervezetek évek óta követeltek a döntéshozóktól: visszaadták a döntés jogát a szülőknek és a gyermeket ismerő óvodapedagógusoknak az iskolaérettség megítélésében. Vége a bürokratikus és rugalmatlan központi bizottsági rendszereknek. Egyben határoztak egy teljesen új, objektív és a teljesítményt mérő pedagógus-értékelési rendszer kidolgozásáról is a szakma bevonásával.
Az agrárigazgatásban is elkezdték a rendteremtést. A frissen elfogadott 2026. évi XLI. törvény jelentősen szigorította az összeférhetetlenségi szabályokat a Nemzeti Agrárkamarában. A miniszter törvényességi felügyeletet és kamarai biztos kinevezési jogot kapott a szervezet felett, hogy véglegesen felszámolják a korábbi átláthatatlan és politikailag motivált forráselosztási gyakorlatokat a mezőgazdaságban.
Médiaháború és a digitális fricska
Lebontották a hazugsággyárat, a tízmilliárdos postai levelezéseket és a kék plakátok uralmát.
Ezt a lépést vártam a leginkább. A közmédia újrahangolása egyszerűen nem tűrt halasztást. A kormányváltás pillanatában világos volt, hogy a korábbi hírhamisítókat, és a propagandagépezet fogaskerekeit azonnal el kell távolítani a Kunigunda útjáról. Az évi 156 milliárdos költségvetésből fenntartott monstrumot elkezdték átalakítani egy valódi európai közszolgálati médiává.
Erre a transzparens vonalra erősített rá Radnai Márk is a napokban a vadonatúj digitális konzultációs felülettel, amelynek neve: Közhang. Ez a lépés egy orbitális fricska a korábbi hatalomnak. Emlékezzünk csak vissza a 10 milliárdokból kipostázott nemzeti konzultációkra, amikből az adófizetők pénzén csináltak nettó politikai agymosást. Radnai új platformja fillérekből működik, teljesen online, és valós társadalmi vitát generál ahelyett, hogy irányított kérdésekkel manipulálná a szavazókat.
De a leglátványosabb változást az utcákon tapasztalhattuk meg. Végre meglépték azt, amit évek óta követelt minden jóérzésű állampolgár. Jogszabályi szinten betiltották a közpénzből finanszírozott politikai propaganda plakátokat. Nincs többé kék hátteres gyűlöletkeltés, nincsenek óriásplakátokra nyomtatott álhírek, amik vizuálisan is mérgezték a köztereket. Az utcán sétálva szinte fellélegzik az ember, hogy a környékén végre eltűntek ezek a vizuális környezetszennyezések. Ezzel a lépéssel megérkeztünk a 21. századba a politikai kommunikáció terén is.
A 100 nap árnyoldala
Muszáj beszélnem a kormányzati rajt hibáiról is. A legnagyobb kapufa egyértelműen az azonnal szó túlzott és felelőtlen használata volt. Rengeteg intézkedésnél fogalmaztak úgy a kampányban, hogy azonnal bevezetnek vagy megváltoztatnak dolgokat. A választók tényleg csodát vártak, és rögtön látni akarták a megoldást a legmélyebb társadalmi problémákra is. Amikor a valóság és az államigazgatás lassúsága szembejött a várakozásokkal, az óriási támadási felületet biztosított az új ellenzéknek. Ez a felfokozott és kielégítetlen elvárásrendszer pedig teljesen felesleges elégedetlenséget szült a saját támogatók körében is.
A másik kritikus pontot a politikai dezinformációs kampányok és a médiarendszer megtisztítása körül látom. Még ennél is érthetetlenebb számomra a dezinformációs hálózatok és a korábbi propaganda leállítása körüli tétovázás. A korábbi kormány sajtóbirodalma gyakorlatilag zavartalanul működik tovább, és a kormánynak eddig nem volt érdemi válasza a folyamatosan ömlő álhírekre. Ha nem vágják el gyorsan a propaganda utánpótlását, ez a gépezet pillanatok alatt képes lesz újra felépíteni a saját alternatív valóságát a választók egy részének a fejében. Ezt a ziccert egyszerűen tilos lett volna kihagyni az első 100 napban.
A túlélésből az építkezésbe
Ahogy ebből az elemzésből is látszik, a választások óta eltelt 100 nap egy folyamatos, feszült rohammunka volt. A TISZA kormány a választások másnapján nem kért türelmi időt a sajtótól, de a hétköznapok sem adtak nekik egyetlen percet sem. Egy egyszerre válságkezelő, és az alapokig hatoló rendszerváltó adminisztráció működését figyelhettük meg élő adásban az elmúlt hónapokban. Megvoltak a maguk adminisztrációs hibái, a politikai kommunikáció pedig néha talán túlzottan is agresszívnek hathatott, de a szakpolitikai irányváltás egyszerűen letagadhatatlan tény.
Természetesen hozzá kell tennem, hogy a fenti lista egyáltalán nem teljes. Szándékosan, csak azokat a kulcsfontosságú dolgokat emeltem ki ebben a cikkben, amik a leginkább meghatározták ezt az időszakot bemutatva, hogy hogyan láttam én személy szerint az új adminisztráció első száz napját.
A „Tisztítótűz művelet” megégetett sokakat a korábbi elitből, de a hátrahagyott hamvakból most reális esélyünk van felépíteni egy olyan európai Magyarországot, amiről eddig csak álmodozni mertünk.
Ami pedig a jövőt illeti, a munka java még bőven hátravan. Szerintem a következő időszak legfontosabb feladatai közé egyértelműen a klímaválság hatékony kezelése, a dezinformációs kampányok és az uszító hadjáratok szankcionálása, valamint a hazai közbiztonság megerősítése tartoznak.
A legnagyobb kérdés a levegőben már csak az maradt:
Meddig bírja a társadalom, és maga a kormányzati apparátus is ezt az eszeveszett tempót a következő négy évben?
Természetesnek gondolom mindazok önfeledt lelkesedését, akik a TISZA-ra szavaztak, azonban van azok részéről másmilyen olvasat, akik nem. Mint például a részemről.
Helyeslem a pénzügyi kézifék erőteljes behúzását, a vasúti programot, és nagyjából ennyi.
Hiányolom viszont az elszámoltatást. Nem bosszút, hanem elszámoltatást. Legalább egy-egy vagyonosodási vizsgálatot Matolcsyék, Orbánék, Rogánék és hasonlókkal szemben. (A többesszám indokolt.) De semmi nincs. Ezek vidáman duhajkonak Dubajban, Horvátországban, meg bárhol, mint Mészáros. Pedig ehhez semmilyen új hivatal nem kéne, hanem a NAV bármikor bárkivel szemben is indíthat ilyet. Akár ok nélkül is, jóllehet úgy - remélem - nem szokott.
Hiányolom azokat a nekibuzdulásokat, amelyek a jövőnk szempontjából elengedhetetlenek: vízvisszatartás, erdősítés, betontalanítás stb. Lehet Paksnál cirkuszolni és jajveszékelni, meg köveket hordani a mederbe, de ez kevés lesz.
Hiányolom a szociális intézkedéseket, főleg a megígérteket. Az iskolakezdési támogatás töredékét se éri el a rászorulóknak, hiába mondanak százezreket.
Hiányolom a családi pótlék "azonnali" megemelését.
Borzalmasan kártékonynak tartom ugyanakkor a szélerőművek erőltetett telepítését, amibe magyar vállalkozások nem férnek bele, viszont tönkretesszük a települések környezetét a 12 km-es közelség 700 méterre csökkentésével, illetve a tornyok 200 méteres magasságával úgy, hogy a Kárpát-medencében érdemben nincs szél, amit bizonyít az is, hogy az eddig telepített kapacitás egytizede működik, illetve egytizedében van kihasználva. Itt csak a támogatások lenyúlásáról van szó.
Végtelenül ellenszenves a felfokozott gyűlöletbeszéd is, ami elborította a Facebookot, ami eddig is elég gusztustalan volt. Ezt sajnos Magyar Péter szakadatlan pocskondiázásai hajtanak, ami igen rossz példa. Eddig a Fideszt okoltam a bántalmazó Magyarország kialakításával, és álmomban sem merült fel, hogy lehet ez rosszabb is. Pedig lett.
Nagyon jó madártávlati kép az elmúlt 100 napról. Izgalmas kérdés nagyon, hogy a jelenlegi népszerűség meddig tarthat ki, illetve hogy lesz-e a közeljövőben olyan pont ahol a társadalom nagy része mindenféle túlfűtöttség nélkül képes valamiféle retrospektívet tartani. Én úgy gondolom, hogy a kormány működéséről, erősségeiről és hibáiról valamikor jövőre ilyenkor tudunk majd biztos képet alkotni.