Az Országgyűlés 140 igen szavazattal Magyarország köztársasági elnökévé választotta Baka Andrást a Tisza Párt frakciójának jelöléseként. Egy független, európai tekintélyű jogtudós érkezése láthatóan sokkolta az ellenzékbe szorult pártokat.
A reakció borítékolható volt: a Fidesz és a KDNP bojkottálta a szavazást, a Mi Hazánk pedig beszállt a kórusba. A vádak súlyosak, hangzatosak, de a tényeket megvizsgálva teljesen hamisak.
Nézzük meg, hogyan próbálja az ellenzéki gépezet átírni a valóságot egy 1956-os és egy 2006-os ügyön keresztül, és miért omlik össze minden érvük azonnal.
A tatai sortűz mítosza
A leglátványosabb politikai akciót a volt kormánypártok hozták össze. A parlamenti szavazás helyett Tatára utaztak koszorúzni, Rétvári Bence és az ellenzéki média pedig azzal támadták az új államfőt, hogy bírói pályafutása során felmentette az 1956-os tatai sortűz felelőseit, és nem a forradalmárok mellett döntött.
Ez a támadás szándékosan mossa össze a történelmi, erkölcsi felelősséget az egyéni büntetőjogi felelősséggel. Baka Andrásnak két alkalommal volt dolga a tatai eseményekkel: a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán a Korbely ügyben, itthon pedig 2008-ban, a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsának vezetőjeként egy volt határőr perében.
A jogi valóság három pilléren nyugszik:
A nemzetközi jog mércéje: Ahhoz, hogy egy 1956-os cselekmény ne évüljön el, a Genfi Egyezmények alapján emberiség elleni bűncselekménynek kell minősülnie. Ehhez a jognak bizonyítania kell, hogy a fegyveres támadás szisztematikus és kifejezetten a polgári lakosság ellen irányult.
Az objektumvédelmi helyzet: A hazai bíróság megállapította, hogy Tatán a határőrök nem a polgári lakosság elleni szándékos megtorlás vagy megfélemlítés céljából nyitottak tüzet. A katonák egy katonai létesítményt védtek a behatolni próbáló tömeggel szemben. Bármilyen tragikus is a kimenetel, a fegyverhasználat célja az alakulat feletti ellenőrzés megtartása volt, ami a nemzetközi jog szerint nem meríti ki az emberiség elleni bűncselekmény fogalmát.
A szándékosság hiánya: A büntetőjogban az egyéni felelősséget minden kétséget kizáróan bizonyítani kell. A hazai ügyben nem volt bizonyítható, hogy a vádlott által kilőtt lövedék okozta a halált, sem az, hogy célzottan civilek életének kioltására irányult volna a szándéka. Strasbourgban pedig a bíróság kimondta: senkit nem lehet visszamenőlegesen elítélni olyan bűncselekményért, ami az elkövetés idején a nemzetközi jog szerint még nem számított annak.
Baka András ezt a döntését a későbbiekben is nyíltan vállalta. Amikor a strasbourgi ítéletről kérdezték, egyértelművé tette az álláspontját:
„Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született”
, és bíróként szavazatával is ezt támogatta.
Egy bíróság nem hozhat elmarasztaló ítéletet pusztán a történelmi igazságtétel társadalmi igénye miatt. Ha a politikai elvárások felülírják a bizonyítékokat és a jogszabályokat, az maga a koncepciós per. Pont az, ami ellen 1956-ban harcoltak a pesti srácok.
A Mi Hazánk 2006-os kártyája
A szélsőjobboldal sem akart lemaradni. Toroczkai László a parlamentben azzal vádolta Bakát, hogy megtagadta a jóvátételt a 2006-os rendőrterror áldozataitól.
Ez az érvelés a hatalmi ágak szétválasztásának cinikus semmibevételéről tanúskodik. Baka András ugyanis nem az áldozatokkal fordult szembe, hanem a bírói függetlenséget védte. Amikor felszólalt az úgynevezett semmisségi törvény ellen, azt a jogállami alapelvet oltalmazta, hogy a politika - egy parlamenti tollvonással - nem írhat felül tömegesen bírósági ítéleteket. Egy bírónak nincs joga politikai szimpátia alapján igazságot osztani, csak a hatályos törvények alapján ítélkezhet. Baka pontosan azt tette, ami egy jogállamban a dolga: a törvény betűjét követte, nem pedig a politikai hangulatot.
A valódi ok
Miért ez az összehangolt, dühös támadás? A válasz nem 1956-ban és nem is 2006-ban keresendő, hanem 2011-ben.
Baka András volt az a Legfelsőbb Bírósági elnök, akit a Fidesz akkor kormánypártként egy testreszabott alaptörvény módosítással, idő előtt és jogellenesen távolított el a posztjáról, csupán azért, mert kritizálni merte az igazságszolgáltatás átszervezését. Ezt a jogsértést később maga a strasbourgi bíróság is kimondta, hivatalosan is elmarasztalva a magyar államot.
Baka András személye a jelenlegi Fidesz számára egy roppant kellemetlen tükör. Egy olyan köztársasági elnökkel kell most szembenézniük ellenzékből, aki soha nem hajolt meg a politikai nyomás előtt, és akit pont a jogállam iránti kérlelhetetlen hűsége miatt próbáltak megsemmisíteni.
A mostani hisztéria egyáltalán nem a tatai áldozatokról vagy a 2006-os sérültekről szól. Sokkal inkább arról, hogy a volt hatalom retteg egy olyan államfőtől, aki a törvényt mindenkivel szemben érvényesíteni fogja.
Köszi a tényfeltárást.
Már éppen utána akartam nézni miről is szól ez a sztori de megspóroltad a keresgélést.
Jó lenne, ha a politikai szereplőket a tényleges politikai szerepükért minősítenénk. Egy bírói testület tagja viszont nem fejt ki politikai tevékenységet, kiváltképp, ha választott, független bíró, pontosabban ez esetben is csak a törvényeknek van kitéve. Baka kritizálható korábbi (főiskolai, képviselői stb.) munkái kapcsán, de bíróként nem. Ha tetszik, ha nem.