Most akkor van pénz, vagy nincs?
A Politico-cikk, a brüsszeli valóság és a 18,4 milliárd euró sorsa
Amikor egy nemzetközi lap és a magyar miniszterelnök látszólag az ellenkezőjét állítja ugyanarról a történelmi horderejű eseményről, az olvasó joggal teszi fel a legproletárabb, de legfontosabb kérdést:
most akkor van pénz, vagy nincs pénz?
Tegnap este óta azon pörög a hazai nyilvánosság, hogy a brüsszeli buborék legbefolyásosabb lapja, a Politico egy friss elemzésben látszólag cáfolta Magyar Péter sikerjelentését. A cikk szerint szó sincs arról, hogy Ursula von der Leyen egy 16,4 milliárd euróról – amit a miniszterelnök azóta már 18,4 milliárdra korrigált – szóló biankó csekket nyújtott volna át a magyar delegációnak, a források kifizetése ugyanis továbbra is szigorú feltételekhez kötött. A Fidesz-közeli média és a szkeptikusok azonnal rá is ugrottak a narratívára: kampányesemény volt az egész, a pénz a fasorban sincs. De mielőtt bedőlnénk a felületes olvasatnak, újságíróként érdemes leválasztani a politikai hisztériát a brüsszeli mechanizmusok rideg valóságáról.
A rövid válasz ugyanis az, hogy igen, a pénz megvan. Feloldották.
A hosszú, és az ország jövője szempontjából sokkal fontosabb válasz pedig az, hogy meg kell értenünk, hogyan működik az Európai Unió kasszája. Az uniós forráslehívás sosem úgy nézett ki, hogy Brüsszel átutal a Magyar Államkincstár számlájára néhány ezer milliárd forintot, hogy aztán itthon Majkától a kórházigazgatókig mindenki abból gazdálkodjon. Az EU utófinanszírozással, projektekre, kőkemény mérföldkövek teljesítésére és konkrét számlákra fizet. A Politico technikai értelemben tehát egy banális igazságot írt le: a pénz fizikailag még nem pihen a Magyar Nemzeti Bank páncéltermében, hiszen a feltételeket – például a közbeszerzések tisztaságát vagy az igazságügyi reformok végrehajtását – a gyakorlatban is abszolválni kell.
Csakhogy a brüsszeli szaklap pontosan a magyar rögvalóság kontextusát hagyta ki a képletből. Az Orbán-kormány alatt ugyanis már régen nem az volt a probléma, hogy lassan vagy nehézkesen jön a pénz. A tét az volt, hogy a kondicionalitási eljárás és a jogállami normák sárba tiprása miatt ezek a források végleg elvesznek-e. A politikai blokkolás azt jelentette, hogy Magyarország küldhette volna a legtökéletesebb számlákat a legszebb kórházfelújításokról, Brüsszel a 27 szupermérföldkő nem teljesítése miatt egyetlen eurócentet sem utalt volna. A Fidesz 16 éve alatt a pénzcsapot nem egyszerűen elzárták, hanem lehegesztették.
Amit Magyar Péter és kormánya három hét alatt elért, az ennek a politikai lakatnak a levágása. Azzal, hogy az új kabinet feltétel nélkül bevállalta az Európai Ügyészséghez való csatlakozást és a korrupciós kiskapuk, mint a KEKVA-k bezárását, a befagyasztás megszűnt. A pénz többé nincs veszélyben. A 18,4 milliárd euró, ami forintosítva a magyar éves GDP bő 10 százalékát jelenti, garantáltan ott van a számlánkon, mint egy kimeríthetetlen, jóváhagyott hitelkeret.
A brüsszeli megállapodás tehát nem egy PR-fotózás volt, hanem a magyar gazdaság újraélesztésének jogi aktusa. Innentől kezdve a képlet végtelenül egyszerű, és kizárólag a budapesti kormányzaton múlik: meg kell csinálni a beruházást, tisztességesen le kell folytatni a közbeszerzést, be kell nyújtani a számlát Brüsszelnek, és az utalás – politikai vétó és blokkolás nélkül – automatikusan megérkezik. A pénz tehát újra a miénk, már csak le kell hajolni érte.




Lehet ugyan hurráoptimizmussal magyarázni a brüsszeli aktust, de talán jobb egy kis realizmussal feltöltve.
A lényeg ma is ugyanaz, mint tegnap, vagy holnap. Ha eleget teszünk az EU (eredendően általunk is elfogadott) szabályainak, akkor van pénz, ha meg nem, akkor pedig nincs. (Leszámítva azokat a pénzforrásokat, amelyeknek lejárt, vagy sajnos hamar lejár a határideje, mert azokat már fújhatjuk.)
Orbánék nem akartak eleget tenni, Magyarék pedig igen. Kérdés, vajon képesek-e erre a határidők lejártáig?
Elvileg igen, gyakorlatilag sajnos még könnyítésekkel sem. Az Covid utáni újraépítési projekteknél a leszerződési határidő augusztus 31, a kifizetéseké december 31.
Vegyünk alapul például egy kórházat!
Ha sikerül június végéig megváltoztatni kb. 100 törvényt, köztük a közbeszerzési szabályokat, s ugyaneddig elküldeni Brüsszelbe a felfrissített felhasználási tervet, akkor még mindig kérdés, hogy július elején, van végén ki lehet-e írni az új közbeszerzési pályázatokat? Feltételezve, hogy vannak kész kórházépítési tervek raktáron, azokat is még le kell porolni, meg kell szervezni a (nem NER-es) fővállalkozói és banki hátteret, be kell nyújtani és el kell bírálni a pályázatokat .... gyakorlatilag egy hónap alatt. Ennyi idő nyilván kevés a szakhatósági engedélyek , banki garanciák stb. beszerzésére, de még egy röntgengépet se kapsz egy éven belül.
Ám tételezzük fel, hogy több milliárdos ajánlatok ezreit lehet pár hét alatt előállítani, elbírálni és leszerződni, azaz augusztus végéig elkölteni a magyar GDP 10 százalékát! A megvalósításokra viszont már nem marad egy perc sem, mert augusztus végéig le kell számlázni szinte mindent. Nem hiszem, hogy egy komplett kórházat és hasonlókat ennyi idő alatt össze lehet csapni az EU szabályait is figyelembe véve. December után már kifizetések se lesznek, azaz az őszi 4 hónap igazából az elszámolások felülvizsgálatára és a kifizetésekre van fenntartva.
Az EU fog adni rengeteg könnyítést, de kötve hiszem, hogy a határidőkön érdemben módosítna. (Meg is esküdött rá, hogy egy percet sem fog hosszabbítani) Ezzel ugyanis vállalhatatlan precedensek keletkeznének. Mivel a többi tagország egy része sem áll túl fényesen, ezért mégis el tudok képzelni egy kicsinyke, igaz, mindenkire vonatkozó határidő előretolást, de ha nyernénk akár egy évet, azzal is jobbára csak kárt menteni tudnánk.
Szóval, nagy dolog, hogy felemelkedtek a sorompók, csak éppen a vonatok jelentős része már elment. Én realisztikusan egyetlen megmentett eurónak is örülök, ám jobb, ha elhessegetjük a lázálmainkat.
Lehetnek még amolyan ferisen úgymond "trükkök százai", amikkel a lengyelek is éltek, de nem vagyok biztos abban, hogy ezek Magyarországon is sikerülni fognak. Meglátjuk.