Lehet ugyan hurráoptimizmussal magyarázni a brüsszeli aktust, de talán jobb egy kis realizmussal feltöltve.
A lényeg ma is ugyanaz, mint tegnap, vagy holnap. Ha eleget teszünk az EU (eredendően általunk is elfogadott) szabályainak, akkor van pénz, ha meg nem, akkor pedig nincs. (Leszámítva azokat a pénzforrásokat, amelyeknek lejárt, vagy sajnos hamar lejár a határideje, mert azokat már fújhatjuk.)
Orbánék nem akartak eleget tenni, Magyarék pedig igen. Kérdés, vajon képesek-e erre a határidők lejártáig?
Elvileg igen, gyakorlatilag sajnos még könnyítésekkel sem. Az Covid utáni újraépítési projekteknél a leszerződési határidő augusztus 31, a kifizetéseké december 31.
Vegyünk alapul például egy kórházat!
Ha sikerül június végéig megváltoztatni kb. 100 törvényt, köztük a közbeszerzési szabályokat, s ugyaneddig elküldeni Brüsszelbe a felfrissített felhasználási tervet, akkor még mindig kérdés, hogy július elején, van végén ki lehet-e írni az új közbeszerzési pályázatokat? Feltételezve, hogy vannak kész kórházépítési tervek raktáron, azokat is még le kell porolni, meg kell szervezni a (nem NER-es) fővállalkozói és banki hátteret, be kell nyújtani és el kell bírálni a pályázatokat .... gyakorlatilag egy hónap alatt. Ennyi idő nyilván kevés a szakhatósági engedélyek , banki garanciák stb. beszerzésére, de még egy röntgengépet se kapsz egy éven belül.
Ám tételezzük fel, hogy több milliárdos ajánlatok ezreit lehet pár hét alatt előállítani, elbírálni és leszerződni, azaz augusztus végéig elkölteni a magyar GDP 10 százalékát! A megvalósításokra viszont már nem marad egy perc sem, mert augusztus végéig le kell számlázni szinte mindent. Nem hiszem, hogy egy komplett kórházat és hasonlókat ennyi idő alatt össze lehet csapni az EU szabályait is figyelembe véve. December után már kifizetések se lesznek, azaz az őszi 4 hónap igazából az elszámolások felülvizsgálatára és a kifizetésekre van fenntartva.
Az EU fog adni rengeteg könnyítést, de kötve hiszem, hogy a határidőkön érdemben módosítna. (Meg is esküdött rá, hogy egy percet sem fog hosszabbítani) Ezzel ugyanis vállalhatatlan precedensek keletkeznének. Mivel a többi tagország egy része sem áll túl fényesen, ezért mégis el tudok képzelni egy kicsinyke, igaz, mindenkire vonatkozó határidő előretolást, de ha nyernénk akár egy évet, azzal is jobbára csak kárt menteni tudnánk.
Szóval, nagy dolog, hogy felemelkedtek a sorompók, csak éppen a vonatok jelentős része már elment. Én realisztikusan egyetlen megmentett eurónak is örülök, ám jobb, ha elhessegetjük a lázálmainkat.
Lehetnek még amolyan ferisen úgymond "trükkök százai", amikkel a lengyelek is éltek, de nem vagyok biztos abban, hogy ezek Magyarországon is sikerülni fognak. Meglátjuk.
Tibor, a tűpontos realizmusodért mindig érdemes elolvasni a soraidat. Maximálisan egyetértek azzal, hogy a logisztikai és jogi határidők csapdája brutális. Amikor megírtam az elemzésemet és közzétettem az oldalon, pont az a kettősség lebegett a szemem előtt, hogy a politikai kommunikáció hurráoptimizmusa milyen gyorsan képes elvérezni a kőkemény, bürokratikus valóságon.
A Covid-alap órája valóban könyörtelenül ketyeg, és egy komplett kórház felhúzása vagy a GDP 10 százalékának szabályos elköltése augusztus végéig a fizika és a közbeszerzési jog szabályai szerint is teljességgel kizárt. A Tisza-kormány mozgástere most nem a csodatevésről, hanem a tiszta kármentésről szól.
A „tuskos” lengyel forgatókönyv és a kreatív politikai kormányzás – vagy ahogy fogalmaztál, a trükkök százai – pont azért jöhetnek mégis szóba, mert Brüsszelnek is van egy elemi politikai érdeke: demonstrálni, hogy a szabálykövető, Európa-párti fordulatot azonnal és kézzelfoghatóan honorálják. Nyilván nem új autópályákat vagy csúcskórházakat fogunk látni idén decemberig, hanem a már meglévő, számlákkal igazolható és utófinanszírozható projektek gyors átcímkézését, valamint a költségvetési likviditási lyukak betömését.
Abban tökéletesen igazad van, hogy a vonatok nagy része elment, és dőre dolog lázálmokat kergetni. De ebben a helyzetben a politikai bizalom gyors visszaépítése és az első megmentett eurómilliárdok jelentik a belépőt ahhoz, hogy a kohéziós pénzeknél és a következő hétéves ciklusnál már ne a büntetőpadon üljünk. A realizmus kötelező, a kármentés technikai része pedig most vizsgázik. Meglátjuk, mire elég a gyakorlatban.
Én is nagyon szurkolok, mert nem kevés pénzről van szó. Ám arról is, hogy mennyire szabad hitegetni a népet? Mert a csalódást, a kiábrándulást is kockáztatjuk. Főleg, ha más cirkuszokkal pazaroljuk a drága időt.
Az is veszedelmes, amikor MP azzal humorizált Brüsszelben, hogy “ha ilyen könnyen kapni itt pénzt, akkor gyakrabban fog oda járni.” Orbán is lebecsülte Brűsszelt, nem kéne ezt folytatni!
Lehet ugyan hurráoptimizmussal magyarázni a brüsszeli aktust, de talán jobb egy kis realizmussal feltöltve.
A lényeg ma is ugyanaz, mint tegnap, vagy holnap. Ha eleget teszünk az EU (eredendően általunk is elfogadott) szabályainak, akkor van pénz, ha meg nem, akkor pedig nincs. (Leszámítva azokat a pénzforrásokat, amelyeknek lejárt, vagy sajnos hamar lejár a határideje, mert azokat már fújhatjuk.)
Orbánék nem akartak eleget tenni, Magyarék pedig igen. Kérdés, vajon képesek-e erre a határidők lejártáig?
Elvileg igen, gyakorlatilag sajnos még könnyítésekkel sem. Az Covid utáni újraépítési projekteknél a leszerződési határidő augusztus 31, a kifizetéseké december 31.
Vegyünk alapul például egy kórházat!
Ha sikerül június végéig megváltoztatni kb. 100 törvényt, köztük a közbeszerzési szabályokat, s ugyaneddig elküldeni Brüsszelbe a felfrissített felhasználási tervet, akkor még mindig kérdés, hogy július elején, van végén ki lehet-e írni az új közbeszerzési pályázatokat? Feltételezve, hogy vannak kész kórházépítési tervek raktáron, azokat is még le kell porolni, meg kell szervezni a (nem NER-es) fővállalkozói és banki hátteret, be kell nyújtani és el kell bírálni a pályázatokat .... gyakorlatilag egy hónap alatt. Ennyi idő nyilván kevés a szakhatósági engedélyek , banki garanciák stb. beszerzésére, de még egy röntgengépet se kapsz egy éven belül.
Ám tételezzük fel, hogy több milliárdos ajánlatok ezreit lehet pár hét alatt előállítani, elbírálni és leszerződni, azaz augusztus végéig elkölteni a magyar GDP 10 százalékát! A megvalósításokra viszont már nem marad egy perc sem, mert augusztus végéig le kell számlázni szinte mindent. Nem hiszem, hogy egy komplett kórházat és hasonlókat ennyi idő alatt össze lehet csapni az EU szabályait is figyelembe véve. December után már kifizetések se lesznek, azaz az őszi 4 hónap igazából az elszámolások felülvizsgálatára és a kifizetésekre van fenntartva.
Az EU fog adni rengeteg könnyítést, de kötve hiszem, hogy a határidőkön érdemben módosítna. (Meg is esküdött rá, hogy egy percet sem fog hosszabbítani) Ezzel ugyanis vállalhatatlan precedensek keletkeznének. Mivel a többi tagország egy része sem áll túl fényesen, ezért mégis el tudok képzelni egy kicsinyke, igaz, mindenkire vonatkozó határidő előretolást, de ha nyernénk akár egy évet, azzal is jobbára csak kárt menteni tudnánk.
Szóval, nagy dolog, hogy felemelkedtek a sorompók, csak éppen a vonatok jelentős része már elment. Én realisztikusan egyetlen megmentett eurónak is örülök, ám jobb, ha elhessegetjük a lázálmainkat.
Lehetnek még amolyan ferisen úgymond "trükkök százai", amikkel a lengyelek is éltek, de nem vagyok biztos abban, hogy ezek Magyarországon is sikerülni fognak. Meglátjuk.
Tibor, a tűpontos realizmusodért mindig érdemes elolvasni a soraidat. Maximálisan egyetértek azzal, hogy a logisztikai és jogi határidők csapdája brutális. Amikor megírtam az elemzésemet és közzétettem az oldalon, pont az a kettősség lebegett a szemem előtt, hogy a politikai kommunikáció hurráoptimizmusa milyen gyorsan képes elvérezni a kőkemény, bürokratikus valóságon.
A Covid-alap órája valóban könyörtelenül ketyeg, és egy komplett kórház felhúzása vagy a GDP 10 százalékának szabályos elköltése augusztus végéig a fizika és a közbeszerzési jog szabályai szerint is teljességgel kizárt. A Tisza-kormány mozgástere most nem a csodatevésről, hanem a tiszta kármentésről szól.
A „tuskos” lengyel forgatókönyv és a kreatív politikai kormányzás – vagy ahogy fogalmaztál, a trükkök százai – pont azért jöhetnek mégis szóba, mert Brüsszelnek is van egy elemi politikai érdeke: demonstrálni, hogy a szabálykövető, Európa-párti fordulatot azonnal és kézzelfoghatóan honorálják. Nyilván nem új autópályákat vagy csúcskórházakat fogunk látni idén decemberig, hanem a már meglévő, számlákkal igazolható és utófinanszírozható projektek gyors átcímkézését, valamint a költségvetési likviditási lyukak betömését.
Abban tökéletesen igazad van, hogy a vonatok nagy része elment, és dőre dolog lázálmokat kergetni. De ebben a helyzetben a politikai bizalom gyors visszaépítése és az első megmentett eurómilliárdok jelentik a belépőt ahhoz, hogy a kohéziós pénzeknél és a következő hétéves ciklusnál már ne a büntetőpadon üljünk. A realizmus kötelező, a kármentés technikai része pedig most vizsgázik. Meglátjuk, mire elég a gyakorlatban.
Én is nagyon szurkolok, mert nem kevés pénzről van szó. Ám arról is, hogy mennyire szabad hitegetni a népet? Mert a csalódást, a kiábrándulást is kockáztatjuk. Főleg, ha más cirkuszokkal pazaroljuk a drága időt.
Az is veszedelmes, amikor MP azzal humorizált Brüsszelben, hogy “ha ilyen könnyen kapni itt pénzt, akkor gyakrabban fog oda járni.” Orbán is lebecsülte Brűsszelt, nem kéne ezt folytatni!