Szívemből szóltál, meg - gondolom - sokak szívéből is. Amiről írsz, az sajnos nem új jelenség, lényegében a social media kezdeteitől így van. A névtelenség, az arctalanság vértje mögül jövő alantas magatartás sajnos mindenütt jelen van. Megvallom, az elmúlt három évtizedben én következetesen a legtrágárabb módon küldöm el az ilyen jellemtelen "nick"-eket a legdurvábban kifejezhető helyekre, és azt látom, hogy teljesen ledöbbennek, gyakran méltatlankodnak, de meggyőződésem, hogy a lelkük mélyén belátják a maguk gusztustalanságát. Sajnos, ettől még nem lesznek jobb belátással, de legalább rosszul érzik magukat egy kicsit. Én nem tudtam ennél jobbat kitalálni.
Kedves Norker!
Szívemből szóltál, meg - gondolom - sokak szívéből is. Amiről írsz, az sajnos nem új jelenség, lényegében a social media kezdeteitől így van. A névtelenség, az arctalanság vértje mögül jövő alantas magatartás sajnos mindenütt jelen van. Megvallom, az elmúlt három évtizedben én következetesen a legtrágárabb módon küldöm el az ilyen jellemtelen "nick"-eket a legdurvábban kifejezhető helyekre, és azt látom, hogy teljesen ledöbbennek, gyakran méltatlankodnak, de meggyőződésem, hogy a lelkük mélyén belátják a maguk gusztustalanságát. Sajnos, ettől még nem lesznek jobb belátással, de legalább rosszul érzik magukat egy kicsit. Én nem tudtam ennél jobbat kitalálni.
Van, mikor én is belemegyek egy-két vitába, de én igyekszem inkább nem süllyedni arra a szintre.
–––
Írtam neked egy e-mailt a napokban. Meg tudod nézni, ha nem láttad?
Én nem érzem lesüllyedésnek azt, amikor a csöcsléket verbálisan arcon vágom.
A leveledet megkaptam, van egy vonal, ami talán járható, azon erőlködöm. Egyelőre nincs jobb hírem, sajnos.
Osszátok meg kérlek, akivel csak tudjátok. Köszönöm! :)