A tó, amit szándékosan hagytak meghalni

A Velencei-tó megmentéséhez 6 milliárd forint is elég lett volna. A Orbán-kormány 43 milliárdot költött – csak épp nem a tóra.

Ez az a pillanat, amikor fel kell tenni a kérdést: hogyan lehetséges, hogy az ország harmadik legnagyobb természetes taváról mindenki tudja, hogy pusztul, és mégis éveken át senki nem csinál semmit? A válasz nem a klímaváltozásban van. A válasz egy rendszerben rejlik, amely az évtizedes hanyagságát mindig az időjárásra keni, közben pedig az utolsó érintetlen partszakaszt is felosztotta NER-közeli oligarchák között.

A Velencei-tó nem tegnap kezdett kiszáradni. Ez a folyamat lassú, dokumentált és megelőzhető lett volna.

Az agárdi vízmérce nem hazudik

2026. június 20-án 19 órakor az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott. Ez 1 centiméterre van a 2022 szeptemberében mért rekordalacsony szinttől. Csakhogy 2022-ben sokan azt hitték, az akkori helyzet a mélypont volt. Azóta semmi érdemi nem történt, és most újra itt tartunk, annyi különbséggel, hogy a nyári szezon épp elkezdődött, nem pedig véget ért.

Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének docense figyelmeztet: ha a következő hónapokban a megszokott, havi 6–8 centiméteres nettó vízszintcsökkenéssel számolunk, akkor ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat. Ez azt jelenti, hogy a tó medrének jelentős része szárazra kerülhet, kisebb medencékre szakadhat szét, újabb tömeges halpusztulás következhet be.

Június 22-én a vízszint elérte az 54 centimétert. A sétahajózást határozatlan időre felfüggesztették. Több strand a Velencei-tó mentén idén egyáltalán nem nyit ki. Aki ezekben a napokban kimegy a tópartra, nem nyaralókat talál, hanem porlepte, kiszáradt partszakaszokat, amelyeken a víz visszahúzódásának nyomai látszanak.

A tározókra évtizedek óta senki sem figyelt

Hogy miért tart itt a Velencei-tó, azt nem kell hosszan magyarázni. Az Állami Számvevőszék 2026 januárjában közzétett jelentése fekete-fehéren leírja:

A Velencei-tó ügye nem azért csúszott évekig, mert nem volt terv, hanem mert nem születtek meg a döntések.

Az 1970-es években kiépült vízpótló rendszer – a Zámolyi-tározó (4,5 millió köbméter), a Pátkai-tározó (7,85 millió köbméter) és a Császár-víz csatorna – elvileg képes lett volna elegendő vízzel ellátni a tavat. A rendszer megépítése óta azonban érdemi rekonstrukció nem történt. A tározók medre feltöltődött üledékkel, a gátak elöregedtek, a Császár-víz medre iszappal telt meg. Az eredmény: a 2020-as évekre a rendszer alkalmatlanná vált arra a feladatra, amelyre létrehozták.

A Greenfo már 2024 márciusában riasztott: a Pátkai tározóban rendszeres halpusztulások zajlanak, a vízszintet az üzemi minimum alá vitték, a tározók közötti anomáliák racionálisan nem magyarázhatók. Miközben a zámolyi tározó tele volt, a pátkai vízszintje a leeresztés miatt a szabályozási minimum alá csökkent. Ez nem természeti katasztrófa, hanem üzemeltetői hanyagság – rosszabb esetben teljes érdektelenség.

A számvevőszéki jelentés szerint 2017 és 2024 között a tározók összesen nagyjából 26 millió köbméter vizet tudtak biztosítani a tónak.

Összehasonlításul:

egymillió köbméter víz tóba juttatása csupán 4 centimétert emel a vízszinten.

Ezzel szemben egy átlagos nyáron a párolgás és a hőség miatt 30–50 centimétert veszít a tó – tehát a rendszer krónikusan alulteljesítő. Tavaly április és szeptember vége között 59 centimétert csökkent a vízszint, amelynek pótlásához 15 millió köbméter víz kellene. Ezt a rendszer a jelenlegi állapotában nem tudja biztosítani.

A terv megvolt, de a döntés sohasem született meg

Ez az a pont, ahol a klímaváltozás mint kifogás összeomlik. Mert a tervek megvoltak.

Az ÁSZ jelentése alapján már 2021-ben készült kormány-előterjesztés a vízpótló rendszer rekonstrukciójára, hároméves kivitelezési idővel és 6,3 milliárd forintos költséggel. Ez az összeg 2021-ben elegendő lett volna arra, hogy a Pátkai- és Zámolyi-tározókat rendbe tegyék, a Császár-vizet megtisztítsák, és a tó vízutánpótlása biztosított legyen. De döntés nem született.

Ezután 2022-ben is benyújtottak egy előterjesztést. Döntés nem született.

2023-ban ismét. Döntés nem született.

2024 végére a rehabilitáció becsült költsége – részben a halogatás, részben a bővebb műszaki tartalom miatt – 24,5 milliárd forintra emelkedett. A halogatás ára tehát: a beruházás négy év alatt négyszeresére drágult. Miközben a Velencei-tó szép lassan kiszárad.

A Mérce 2021 augusztusában közölte, hogy a vízpótlásra készített kormányzati tervet 10 évre titkosították. A miniszteri biztos akkor azt mondta: a 40 milliárd forintos beruházást az Orbán-kormány „a gazdaság újraindítására” fordítja.

A tó pedig csak várt.

43 milliárd kajak-kenura, a tóra továbbra is semmi

2021 szeptemberében az Átlátszó írta: a fideszes vezetés 43,4 milliárd forintból építteti meg a Velencei-tónál a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémiát, amelynek kivitelezője a West Hungária Bau, az egyik jellegzetes NER-kivitelező cég.

Ugyanabban az évben, amikor a vízügyes szakemberek 10 milliárd forint alatti összeget kértek a tározók rendbetételéhez, és az akkori kormány azt mondta, erre nincs pénz – ugyanabban az évben ugyanarra a tóra négyszeres összegből kajak-kenu akadémiát épített.

Megéri elolvasni még egyszer: a tó megmentése 10 milliárd forint alatt megoldható lett volna. A tó mellé egy sportakadémia 43,4 milliárdba kerül. A sportakadémia megépül. A tó kiszárad.

Ez nem véletlen forráselosztás, hanem prioritáskérdés.

Ahol van politikai akarat, ott van pénz. Ahol csak a tó van, ott nincs.

Az utolsó szabad partszakasz is elkelt

A Velencei-tó sukorói partszakasza az egyetlen terület volt a tó mentén, amely nagyrészt érintetlen maradt – természetközeli növényzet, különleges élővilág, szabad part. Pontosan az a fajta terület, amelyet az ember akkor véd meg, ha komolyan gondolja, hogy a tónak jövője van.

Szintén az Átlátszó 2024 decemberében tárta fel: a sukorói parton – ahol korábban a Gyurcsány-korszak kaszinóterve bukott el – most egy „fiataloknak szánt szabadidő-központ és rendezvényhelyszín” épülne, amelynek ingatlan-tulajdonosai közt NER-közeli személyek bukkannak fel, köztük az egyik Rahimkulov-fiú. A beruházásról már 2021-ben döntött az Orbán-kormány, de a megvalósítás tolódott.

A Magyar Narancs pedig 2025 februárjában rögzítette, hogy a sukorói polgármester jelezte: a helyi lakosság szeretné megismerni a beruházás részleteit, de a kormány az egyeztetést elutasította. Az indoklás: „a tervezet a magyar kormány döntését hajtja végre, és a javaslat ellentétes a jogszabály céljával.”

Lefordítva: a döntés megvan, vita nincs, a helyi közösség nem érdekel senkit.

Ezalatt a Velencei-tó egyedüli természetközeli partszakasza felszámolódna. Jelentős fakivágás, növényirtás, az ökoszisztéma súlyos károsodása várható – eközben a tó vízszintje továbbra is 54 centiméter.

Sekély tó, mély politika

Érdemes megérteni, miért pont a Velencei-tó vált a NER-kiszolgáltatottság egyik szimbólumává.

Dr. Boromisza Zsombor szerint: a Velencei-tó átlagos mélysége mindössze körülbelül másfél méter. Limnológiai értelemben szinte az egész tó a parti zónához tartozik, amelyet potenciálisan teljesen beboríthat a mocsári növényzet. Ez természeténél fogva változékony, szemiasztatikus rendszer – a történelem folyamán időnkénti kiszáradása szinte természetes volt.

A 19–20. századi beavatkozások, lecsapolások, zsiliprendszerek és tározók révén a tó fokozatosan egy üdülési célokra optimalizált, mesterségesen állandósított víztükörré vált. A partvédőművek, a kikötők, a strandok, a feltöltések mind egy olyan tóképet rögzítettek, amely valójában sosem volt a tó természetes állapota – csak a szabályozás terméke. A tó tehát valójában nem kiszáradt, hanem mi vettük el a természetes mozgásterét.

Amikor a víz visszahúzódik, nem az a baj, hogy „eltűnt” valami. Az a baj, hogy évtizedek alatt beépítettük a partot, rögzítettük a strandokat, megépítettük a kajak-kenu akadémiát – mindezt egy olyan változékony rendszer köré, amelyet aztán karbantartani elmulasztottunk. A tározók az 1970-es évekből valók, és azóta sem kaptak érdemi felújítást. Nem a klíma az egyetlen oka a válságnak. A klíma csak felerősítette azt, ami az ember gondatlansága nélkül kezelhető lett volna.

Mit mond a tudomány, mit tesz az állam

A Növekedés.hu elemzése szerint Közép-Kelet-Európa és különösen a Kárpát-medence a globális átlagnál kétszer gyorsabban melegszik. A nyári hőhullámok miatt a párolgás mértéke a harminc évvel ezelőtti szint duplájára nőtt.

A szakértők egyértelműek: kell a Pátkai- és Zámolyi-tározók sürgős iszapmentesítése és mederkotrása, a Császár-víz rendezése, alternatív vízpótlási útvonalak vizsgálata – például a Duna-medencéből vagy karsztvizekből történő vízátemelés. Felül kellene vizsgálni a merev, évtizedekkel ezelőtt rögzített szabályozási vízszinteket is, és csapadékosabb időszakokban magasabb szintű vízvisszatartást engedélyezni.

Ezek nem tegnap felmerült ötletek. Ezekről a szükséges lépésekről a vízügyi és tájvédelmi szakmai közösség évek óta ugyanazt mondja. Az ÁSZ-jelentés is évek óta gyűjti az ajánlásokat. A baj az, hogy az ÁSZ ajánlásai nem kötelező erejűek – és ez a rendszer pontosan ezt használja ki. Az ellenőrző szervek írnak, a végrehajtó hatalom nem cselekszik, és senki sem von le következtetéseket.

2024 augusztus 1-jétől a vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok az Energiaügyi Minisztérium hatáskörébe kerültek. Az ÁSZ kifejezetten a tárcától várta a szükséges intézkedési terv elkészítését, amelyre törvény szerint 30 nap állt rendelkezésre a jelentés kézhezvételétől. A jelentés 2026 januárjában jelent meg. Azóta a vízszint tovább csökkent.

Ahol nincs víz, ott nincs élet

A Magyar Narancs 2021-ben számolta ki, hogy az alacsony vízállás egyetlen nyáron közel 100 milliós veszteséget okozott a tóparti településeknek. Ez 2021-ben volt – azóta a tendencia nem fordult meg.

Jelenleg a közép-dunántúli régióban a Velencei-tónál regisztrálják a legtöbb vendégéjszakát, a térségi turisztikai forgalom mintegy 20 százalékát. Tavaly csaknem 300 ezer vendégéjszakát töltöttek a turisták a tó környékén. Ez a szám is csökkenni fog – nem lassan, hanem gyorsan, ahogy az idei strand-bezárások már most mutatják. A Sirály Strand Gárdonyban, a Panoráma Partszakasz Pisztráng úti Strand – ezek az idei szezonban nem nyitottak ki. Azok a vendéglők, szállások és szolgáltatók, amelyek ezekre a strandokra támaszkodtak, most üresen néznek a kiszáradt partra.

A 33 kilométeres tómenti kerékpárút, a vízi sportok, a horgászhelyek, a természetközeli turizmus – mindez egy működő tavat igényel. Ha a tó megszűnik működni, a régió nem csak egy vonzerőt veszít el. Egy gazdasági rendszer alapja omlik össze, amelyet évtizedek alatt építettünk fel, és amelyet néhány év hanyagsággal felmorzsolhatunk.

Az ökológia, amelyről senki sem beszél

Van egy aspektusa a Velencei-tónak, amely a politikai vitákban szinte soha nem kerül szóba – az élővilág.

Boromisza docens úgy véli: az alacsony vízállás nem minden szempontból katasztrófa. A 2021–2022-es száraz időszakban és most 2026-ban is megfigyelhetők gólyatöcsök a partszakaszokon. A sekélyebb, iszaposabb parti zónák egyes partimadaraknak kedveznek, egyes mocsári növénytársulások terjeszkednek – ezek a tó eredeti, szabályozás előtti karakterének jelei.

De ez nem jelenti azt, hogy a helyzet rendben van. A 2021–2022-es halpusztulási adatok azt mutatták, hogy nagy számban nyíltvízi és idegenhonos fajok pusztultak el. Oxigénhiány, ammóniafelszabadulás, fürdővízminőségi kockázatok – ezek valós veszélyek. A halpusztulások rendszeresek a Pátkai-tározóban is, amelynek ökológiai állapota szorosan összefügg a tó egészségével.

Az alacsony vízállás tehát egyszerre hoz pozitív és negatív ökológiai folyamatokat – de ennek kezelése csak akkor lehetséges, ha valaki tényleg foglalkozik a tóval. Ha van szervezet, amely figyeli az oxigénszinteket, beavatkozik halpusztuláskor, kezeli a nádast, monitorozza a vízminőséget. Jelenleg a valós idejű, automatizált vízminőségi mérőállomások telepítése is csak ajánlásként szerepel az ÁSZ-dokumentumokban.

Nem az időjárás, hanem a döntések

A kényelmes narratíva ez: „klímaváltozás van, nem lehet mit csinálni.” Ez a narratíva hamis – és pontosan olyan mértékben hazug, amilyen mértékben kényelmes.

A Velencei-tó esetében megvolt a terv, megvolt az összeg, megvolt a rendszer. Ami nem volt meg: a döntéshozói akarat. Az ÁSZ-jelentés ezt kertelés nélkül kimondja: az elmaradt döntések vezettek a tartós vízhiányhoz, nem a tervek hiánya. A tározók nem az aszály miatt romlottak le – hanem azért, mert megépítésük óta érdemi rekonstrukció nem történt rajtuk.

Eközben 43,4 milliárd forint ment egy kajak-kenu akadémiára. A sukorói partszakaszt felosztják NER-közeli érdekeltségek között. A rehabilitációs tervet tíz évre titkosították. Az egyeztetési kérelmeket elutasítják.

A NER rendszer nem felejtette el a Velencei-tavat. Tudatosan máshová fordította a figyelmet és a pénzt.

Ami még visszafordítható

Az alkalmazkodás lehetséges. Dr. Boromisza és a szakértői közösség nem azt mondja, hogy veszett ügy a tó. Azt mondja, hogy szemléletváltás kell: a vízgyűjtőn való vízmegtartás erősítése, a partmenti ökológiai állapot javítása, a strand- és horgászati használat kockázattudatosabb tervezése, olyan turisztikai kínálat, amely nem kizárólag a magas vízállásra épít.

A Tisza-kormány május 9-e óta van hatalmon, és a tóra vonatkozóan vannak első lépések – de csak első lépések. Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter júniusban a Velencei-tónál egyeztetett környezetvédőkkel, polgármesterekkel és vízügyi szakemberekkel, majd bejelentette: átfogó Velencei-tó törvényt alkotnak. Ez az az ötlet, amelyről a szakmai közösség évek óta beszél – hogy a tónak saját jogi kerete legyen, ne csak kormányzati ígéretek.

A Tisza-kormány első ülését Ópusztaszeren tartotta, jelzésértékűen az aszályhelyzet miatt. Rövidtávú vízügyi intézkedéseket rendeltek el, felállítottak egy Országos Vízügyi Koordinációs Központot, és az uniós KEHOP-programból 257 milliárd forintnyi vízügyi fejlesztést indítanának el. Vis maior helyzet hirdethető aszály miatt, a vízmegtartási program folytatódik.

Mindez hangzatos. De a Velencei-tó konkrét problémája – a Pátkai- és Zámolyi-tározók kotrása, a Császár-víz rendezése, a tó vízpótló rendszerének rekonstrukciója – ezekről még nincs bejelentett, finanszírozott, kivitelezővel rendelkező döntés. A törvény előkészítés alatt van. Az egyeztetések zajlanak. A tározók közben tovább öregszenek.

A Tisza-kormány legfeljebb hét hete van hatalmon, és örökölt egy több mint egy évtizedes mulasztást. Ez tény. De az is tény, hogy a 2021-es 6,3 milliárd forintos tározórekonstrukciós becslés 2024-re 24,5 milliárdra duzzadt a halogatás miatt. Minden egyes hét, amelyet koordinációs ülésekkel, törvényelőkészítéssel és fórumokkal tölt az új kabinet anélkül, hogy kotróhajó kerülne a Pátkai-tározóba, tovább drágítja azt, amit meg kell csinálni – és tovább apasztja azt, amibe már most is csak 54 centiméter víz van.

Ahol most tart

A Velencei-tó 2026 nyarán 54 centiméteren áll. A strandok zárva, a sétahajók nem járnak, a sukorói part pedig eladás alatt. Az Orbán-kormány titkosított, halogatott, és NER-cégekkel építtetett akadémiát a tó mellé. A Tisza-kormány törvényt ígér, koordinációs központot állít fel, és egyeztet.

A tó vár. Ahogy várt 2021-ben, 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is.

A különbség az, hogy most először van legalább egy miniszter, aki kimegy a tópartra, és nem fotózkodni megy, hanem polgármesterekkel és ökológusokkal ül le. De a tározók kotrása nem facebookos bejegyzéssel kezdődik, hanem azzal, amikor megjelenik az első kotróhajó a Pátkai-tározón. Addig minden ígéret csak szó, a tó pedig már csak 54 centiméter mély.