A cikk dacára sem lettem meteorológiai szakértő, de annyit megértettem a dologból, hogy ősszel át fogom gondolni a háztartásomat. Pontosabban már mostantól kezdve. Ez azért jut így eszembe, mert a cikk is ilyesmire biztat, de sajnos most dobtam ki kb. 30 db. lejárt (nagyon lejárt, azaz legalább 2 éve lejárt) konzervet. Ez egy nagyon nagy, fájó pazarlás a részemről, és megfogadtam, hogy egy folyamatosan frissített tartalékolási politikát fogok bevezetni. Másnak is javaslom, hogy ne csak random őrizgessünk 2-10 éve lejárt cuccokat, hanem legyen legalább egy hétnyi kiegyensúlyozott minőséget biztosító élelmiszer-tartalékunk!
A nagy hónak - ha lesz - viszont örülni is fogok, még inkább a sok-sok esőnek, mert több év csapadékhiányunk van.
Szia Tibor! Nagyon köszönöm, hogy időt szántál a cikkre, és külön köszönöm ezt az őszinte kommentet!
Pontosan ez volt a legfőbb célom: nem a pánikkeltés, hanem az, hogy tudatosan átgondoljuk a saját felkészültségünket. Az eseted szerintem nagyon sok háztartásban ismerős. Amit elhatároztál az a legracionálisabb döntés. Így elkerülhető a pazarlás, mégis ad egy stabil biztonságérzetet, ha tényleg beütne egy komolyabb fennakadás vagy áramszünet a télen.
A csapadékkal kapcsolatban pedig százszázalékosan egyetértek veled. Az elmúlt évek aszályai (lásd az előző cikk) után a hazai vízbázisok és a mezőgazdaság szó szerint szomjazik. A hónak és a csapadéknak óriási szüksége és helye van! A kutatók aggodalma inkább abból fakad, hogy a felborult légkör miatt ezt a vizet ma már ritkán kapjuk meg csendes eső vagy békés havazás formájában – sokkal jellemzőbbek az extrém szélsőségek.
Mindenkinek ajánlom figyelmébe Massada történetét. Heródesék úgy védtek egy fennsíkot több, mint két éven át, hogy ott, a Holt-tenger mentén évente egyszer ha esik eső, bár akkor nagyon. Heródes egy medencében lebegve fogadta a rómaiak küldöttségét, akik egyébként már szinte porrá száradtak. Magyarán szólva már most ezerrel kéne dolgozni azon, mit kezdünk a várható őszi-téli özönvízzel? Ha sikoltozva kivezetjük az országból, akkor megérdemeljük, hogy nyáron kiszáradjunk. Csak egy-két ideiglenes tározóval, vagy tudatos elárasztásra kijelölt földterülettel már lényegesen előrébb lennénk. A legnagyobb tározó maga a talaj, ezért a talajviz szintjét minden áron meg kellene növelni, ami csak a felszínről jövő mérsékelt víznyomással tehető meg. Ezért kellenének kicsit felduzzasztott folyók, lapos tározók stb. ahonnan be tud szivárogni a talajba, után ott lent már idővel szépen szétterül. Tiszta fizika. :)
A cikk dacára sem lettem meteorológiai szakértő, de annyit megértettem a dologból, hogy ősszel át fogom gondolni a háztartásomat. Pontosabban már mostantól kezdve. Ez azért jut így eszembe, mert a cikk is ilyesmire biztat, de sajnos most dobtam ki kb. 30 db. lejárt (nagyon lejárt, azaz legalább 2 éve lejárt) konzervet. Ez egy nagyon nagy, fájó pazarlás a részemről, és megfogadtam, hogy egy folyamatosan frissített tartalékolási politikát fogok bevezetni. Másnak is javaslom, hogy ne csak random őrizgessünk 2-10 éve lejárt cuccokat, hanem legyen legalább egy hétnyi kiegyensúlyozott minőséget biztosító élelmiszer-tartalékunk!
A nagy hónak - ha lesz - viszont örülni is fogok, még inkább a sok-sok esőnek, mert több év csapadékhiányunk van.
Szia Tibor! Nagyon köszönöm, hogy időt szántál a cikkre, és külön köszönöm ezt az őszinte kommentet!
Pontosan ez volt a legfőbb célom: nem a pánikkeltés, hanem az, hogy tudatosan átgondoljuk a saját felkészültségünket. Az eseted szerintem nagyon sok háztartásban ismerős. Amit elhatároztál az a legracionálisabb döntés. Így elkerülhető a pazarlás, mégis ad egy stabil biztonságérzetet, ha tényleg beütne egy komolyabb fennakadás vagy áramszünet a télen.
A csapadékkal kapcsolatban pedig százszázalékosan egyetértek veled. Az elmúlt évek aszályai (lásd az előző cikk) után a hazai vízbázisok és a mezőgazdaság szó szerint szomjazik. A hónak és a csapadéknak óriási szüksége és helye van! A kutatók aggodalma inkább abból fakad, hogy a felborult légkör miatt ezt a vizet ma már ritkán kapjuk meg csendes eső vagy békés havazás formájában – sokkal jellemzőbbek az extrém szélsőségek.
Mindenkinek ajánlom figyelmébe Massada történetét. Heródesék úgy védtek egy fennsíkot több, mint két éven át, hogy ott, a Holt-tenger mentén évente egyszer ha esik eső, bár akkor nagyon. Heródes egy medencében lebegve fogadta a rómaiak küldöttségét, akik egyébként már szinte porrá száradtak. Magyarán szólva már most ezerrel kéne dolgozni azon, mit kezdünk a várható őszi-téli özönvízzel? Ha sikoltozva kivezetjük az országból, akkor megérdemeljük, hogy nyáron kiszáradjunk. Csak egy-két ideiglenes tározóval, vagy tudatos elárasztásra kijelölt földterülettel már lényegesen előrébb lennénk. A legnagyobb tározó maga a talaj, ezért a talajviz szintjét minden áron meg kellene növelni, ami csak a felszínről jövő mérsékelt víznyomással tehető meg. Ezért kellenének kicsit felduzzasztott folyók, lapos tározók stb. ahonnan be tud szivárogni a talajba, után ott lent már idővel szépen szétterül. Tiszta fizika. :)
Ez pedig eső nélkül is működik:
https://index.hu/tudomany/2026/07/23/nem-viznek-valo-videk-alfold-tisza-szeged-vizhiany-megoldas-vizorzok/